2013. február 17., vasárnap

Megérkeztek a kiskutyák

" Szuletik éppen.
  Gondolsz-e arra is, hogy
  milyen lesz vénen? "


Ez a Nagy Bandó András haiku járhatott volna a fejemben, amikor szulettek a kiskutyák. De oszintén semmi   ilyesmi nem duruzsolt a fulemben. Fáradt voltam, mint a kutya (stilusosan), a két éjszakás virrasztás után. Tequila rendkivul nyugtalanul viselkedett, kulonosen ejszakánként, és ennek a lelkiállapotának hangot is adott. Sóhajtozott, vakkantgatott, kikovetelte a figyelmet, simogatást. Fél éjszaka a ládája mellett guggoltam és cirógattam a pocakját. Az éjszaka másik felében persze próbáltam aludni, de olyan dallamokat, kutya szimfóniákat talált ki próbalgatva a hangját, melytol inkább félkómába estem, mint álomba.Vettem neki ugyan homeopatiás golyócskákat, melyek elvileg segítenek a terhesség utolsó szakaszának nyugodtabb átvészelésében, de azt hiszem inkább nekem kellett volna bekapkodnom belole.
A nappalok már nyugodtabban teltek, kivéve azt az esetet, amikor a szulés hajnalán pisi szunetkor felvágtázott a ház mogotti dombra, ahol elkezdte mélyíteni a Whiskey által tavaly kivájt ureget. Esett az eso, nem mentem rogton utána, nem tudtam min munkálkodik. Az a fajta tavaszi esos nap volt, amirol a Nagy Bandó így ír;
 " Az eso lába 
                foldig ér, s belelóg a
        levesestálba. "

Amikor megtaláltam, csak a feje látszott ki a godorbol. Kitermelt vagy negyed kobméter foldet. Jó kis alagutat vájt magának. Talán ha a szukség úgy hozza átfúr Ausztáliába.

Aggódhattam volna, hogy most, ott helyben lebabázik, de Tequila jó kutya, elso, na jó második szóra rogton kijott a bunkerjébol. Na, és ekkor kaptam sokkot. Ugye esett az eso és o jo méteres alagutat vájt a loszfalba, a hófehér kutyát tetotol talpig sár fedte. Nem sokára itt az ellés ideje. Mit csináljak most a koszos, sáros kutyával?? Így nem engedhetem be az elleto ládába. Hála istennek a barzoi bundája ontisztuló, és a losz, akár a homok, megszáradva konnyen lepereg. Szivacs, hajszárító, jó kis kefe és 10 perc alatt patyolat tiszta lett.
Éppen idoben, mert az elso kiskutya már nem váratott sokat magára. 8;40-kor elkezdodott a szulés és 9;35-kor szuletett meg az elso kisfiú. Foltos, voros brindle fekete maszkkal és mar most szép hosszú szorrel.


Ot kovette a kislány 11:20-kor, majdnem két óra múlva. Szurke-krém brindle foltos, sable maszkkal.
Micsoda gyonyoruség!!!! Mar most szép hosszú a feje és a nyaka.


Ezután úgy húsz percenkent jottek egymás után a fiúk.


A fako kabátos sotét maszkkal. Aki már most három naposan olyan mutatós, hogy alig tudom levenni a szemem rola. Egészen kulonleges a kis pofija, talán tricolor lesz...majd kiderul. De mindene olyan arányos, olyan makulatlan és atletikus, hogy most éppen o a titkos favoritom.


Ot kovette ez a bézs foltos fehér kisfiú, akit Teki egyszeruen csak kilott, a placenta el is szakadt, mert okegyelme elgurult akár egy ágyúgolyó.

A kovetkezo egy masik brindle kabátos úrfi. A kotelezo maszkot o is viseli, nagyon csinos, és itt is kivancsian varom a tricolor jeleket a pofin.


Aztán megérkezett Mr. Intelligens. Eloszor azt hittem, kislány, mert olyan kis finom és Teki szineit viseli. Aztán az alaposabb szemrevételezésnél kiderult, nem, o bizony kan és nem is a mamára utott, hanem o is egy brindle. Sotét az igaz, de brindle. A pofi nyilván fekete, de mar láthatók apró sable jelek oldalt. Az o fehér szine a legvakítóbb és o az , aki a legleleményesebben kepes a legszuperebb cicit levadászni. Ígeretes, na.


 A buli legvégére esett be a nagyfiú, a Hófehér Herceg. Na, o aztan nem strapálja magát. Eszik, aztán elnyulik valahol és elégedetten szuszog. Neki van a legnagyobb bundája, neki jut a legbovebben tejelo cici, es o rendelkezik a leghosszabb farokkal. Ezek után gondja egy szál se. A világra jovetelt sem surgette, elindult, amikor el kellett, és most itt van, mi pedig nagyon-nagyon boldogok vagyunk.
Íme O!

Tequila szuper munkat végzett. Valentin napi szeretet csomagok. A kicsik mind 600 gramm korul szulettek. Szépen gyarapodnak, nyugodtak, egészségesek. De hiszen csak harom naposak ma. Annyira picikék. Suketek és vakok. Mégis tokéletesek. Tudják a dolgukat. És azt hibatlanul teszik. Mi kell ennél tobb?
Mondjuk a végére még egy haiku, ha már ez egy ilyen nap.

A jó vitorlás
a tengerrol magával
viszi a szelet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése